Minden, ami az Anyukám Mondta névről eszedbe jut, sajnos vagy szerencsére, ránk igaz.
ANYUKÁM MONDTA ÉTTEREM
Mindketten Olaszba’ dolgoztunk, mint főpincér és mint séf, és mint akik szeretnek ott. Az idők teltek, és arra gondoltunk egy kis két és fél éves New York-i kitérő után, hogy vár a haza, és jöttünk haza. Először sarok-bárt csináltunk, aztán sarok-pizzériát, aztán meg Anyukám Mondta éttermet – a sarok mondjuk változatlan, de így egybe már mégiscsak sok lenne az a jóból. Legendás intézmény ez, amit ma már keveseknek kell bemutatni – de ilyet mégsem mond magáról az ember! Mert mi inkább csak boldogan élünk és élünk és élünk.
És közben kenyeret sütünk, szörpöt főzünk, kolbászt töltünk, és még egy csomó “ünkre” végződő dolgot csinálunk. Vannak persze nálunk is, mint egy tornász világbajnokságon, kötelező elemek, amik teljesítése nélkül a komoly tornász nem mer komoly elismerésben reménykedni. És vannak ugyanúgy szabadon választott gyakorlatok – na ott kezdődnek a legizgalmasabb dolgok! Az viszont biztos, hogy így is, úgy is, még a kovászos uborkában is benne van a szívünk – mert ha az nincs, nos, akkor a történet lényegében tökéletesen érdektelen.
